A kereszténység legmeghittebb ünnepét, a karácsonyt, az advent négy hete készíti elő. Ma is készítünk adventi koszorút, melynek 3 rózsaszín gyertyáját hetente, az utolsó, lila gyertyáját szentestén gyújtjuk meg. A fonott ágakat piros bogyók díszítik, de falun fonott kalácsból is készítettek adventi koszorút.

A karácsi ünneplés lényege azonos volt falun és városon, a formája különbözött. Míg a városokban hamar elterjedt a németországi szokás, a karácsonyfa állítás, vidéken inkább csak jelképesen egy-egy fenyő vagy más zöld ág díszítette a lakást. Az ajándékozás is szerényebb v

olt, mint ma. Nem az érték, hanem a szeretet, mellyel titokban készítették, s valóban meglepetésként hatott,  volt lényeges.

 A fenyőfa állítása mellett több szép szokás is fennmaradt.

 „Szabad-e betlehemezni?"

 A betlehemi jászolt nemcsak templomban, hanem a családokban is szokás volt készíteni. A hívő emberek szerették látni a karácsonyéj szereplőit. Ezek az egyszerű figurák eléjük tárták a jászolban fekvő gyermeket, a föléje hajoló Édesanyát, s az őket szeretettel óvó Szent Józsefet. A Szent Család előtt térdeltek a pásztorok, s mellettük álltak a napkeleti bölcsek, vagy ahogy sokszor nevezik őket, a Háromkirályok.

Ezek a szereplők meg is elevenednek a betlehemjárás szép szokásában. Már az ünnep hetében elindultak a fiatalok, s végigjárták a falvak házait. „Szabad-e betlehemezni?"- kérdéssel kopogtattak be az ajtókon.

Énekekkel, sokszor tréfás rigmusokkal vegyítve mesélték el a szent éjszaka történetét.

„Rossz a Jézus kis csizmája,

Sír a ködmöne.

Ázik-fázik, megveszi az Isten

Hidege,

Hogyha volna kis csizmám,

Jézuskának od’ adnám,

Báránybőrös ködmönkémmel

Jól betakarnám…”

 A pásztorok az angyalok énekét, s Mária bölcsődalát áhítattal hallgatták, s átadták szerény ajándékaikat, majd a napkeleti királyok is hódoltak a jászolban fekvő gyermek előtt.

Régen a városokban is szokás volt a betlehemezés, ott a fiatal lányok és fiúk a házak udvarán játszották, énekelték el a karácsonyi történetet. Karácsony éjszakáját az éjféli mise zárta és zárja ma is. Különösen szép volt ez vidéken, ahol csak a fehér hó, s a kézben vitt lámpások fénye ragyogott. A hívő családok ezen a napon böjtöt tartottak, legfeljebb hal és tészta került az asztalra. Az ünnepi étkezés csak másnap következett. A fenyőfát körülállva a család tagjai közösen énekelték a karácsonyi énekeket, majd átadták egymásnak az ajándékot.

©Ujváry Terézia. MInden jog fenntartva.

2011. november 24.